Még most is emlékszem arra az érzésre, mikor először jártam itt 2019-ben. Rengeteg videót láttam korábban arról, hogy mi minden történik ennél a stadionban nyaranta. Viszont élőben látni, hallani és érezni az teljesen más volt. Csak álltam ott a bejáratnál hosszú percekig, és azt mondogattam magamban, hogy “te jó ég ez mennyire király már”. Utolsó nap végén a kapun kimenve, megálltam, megfordultam, hogy megnézzem magamnak mégegyszer a stadion sziluettjét és megfogadtam magamban valamit. Többek akarok csiszolni a tudásomon és a felszerelésemen, és vissza akarok utána jönni ide, mert ez annyira jó móka volt.
Két évvel később, amikor újra a kapuban álltam, ugyanazzal a hátizsákkal (de új felszereléssel), ugyanúgy vigyorogtam, mint legutóbb, és ugyanúgy vetettem bele magam az egészbe.
Ez pedig az első része ennek. Folytatjuk.
I still remember that first time, when I was here in 2019. Watching countless videos before of what was happening in the summer here for years now, I had a vision or an exceptation let’s say, of what to expect. But in reality with all the perspectives, smells and the atmosphere around it, was a total different thing. So I was there at the main entrance, standing there for long minutes and I was thinking to myself, that “man this is so so cool”. On the last day exiting the front gate, I stopped to have a last look of the stadium’s shilouette and promised myself something. I want grow my knowledge, equipment and come back again, because it was so much fun for me.
Two year later, when I arrived at the front door again, with the same backpack (but with new gear in it), I was smiling exactly the same way as before and got into it once more.
This is the first part of that. To be continued.
© Balázs Kinga Photography – all rights reserved