Utóbbi években sosem alakultak úgy a dolgaim, hogy egy teljes hétvégén át kint legyek az AMTS-n. Kivétel ez alól a tavalyi év volt, de ott meg a kiállítói státuszom volt elsődleges, és csak rövid körbejárások alkalmával volt szerencsém néhány képet készíteni.
Viszont idén megtört a jégy. Nagyon vártam már a kezdést, hisz mostmár bátran ki lehetettt végre mondani, hogy minden visszakerült a régi kerékvágásba. Nincs többé utazási és mindenféle korlátozás meg változástól való para, és az időpont is visszakerült a megszokott tavaszi időszakra. Bár bevallom, hogy nekem jobban imponált a kellemes májusi időjárás tavaly, főleg ha kint kellett járkálni.
Szóval tűkön űlve vártam a márciust. Hosszú hónapok óta nem volt gép a kezemben, és mivel tavaly sem időm, sem erőm nem volt alkotni, most nagyon meg akartam csinálni. És még magasabbra is tettem a mércét magamnak. Bevállaltam a nyitást a 35mm-es perspektíva felé és ősszel vettem egy 35mm-es optikát a táskába. Alapból 50mm-es ember vagyok, de olyan helyzetben amikor kevés a hely, bizony kell a szélesebb látószög nincs mese. Tavaly egy-két kisebb teszt után nem igazán voltam benne biztos, hogy magamévá tudom-e tenni a 35mm képi világát, de mire a hétvége végéhez közeledtem már természetes lett valami miatt.
Így már a szezon elején elmondhatom, hogy bizony már tanultam valami újat. Ennek fényében nagyon büszke vagyok az idei anyagra. Folytatjuk.
In the last few years it just didn’t work out that I could be out on AMTS full time during the whole weekend. Something just always had to come. One exception was last year, but then I had an exhibitor status rather than a photographer. The only time I was shooting something was when I took little separate tour around from time to time.
Mainly because of these reasons, I was anxiously waiting for this year’s show to begin in March. I hadn’t hold the camera in my hand for long months, also last year was quite messy for me, and I hadn’t had the time nor the energy to create. But now it felt like I really wanna do it right and for good this time. So with this in mind I also put up the level and let myself drown into the 35mm perspective. In autumn I purchased a 35mm lens in my bag. I’m a 50mm person most of the time, but when you’re in a situation when the space is limited you have no choise but in need for wider perspective. Last year I did one-two short tests, yet I wasn’t sure if I can make the look of the 35mm my own, but as the end of this weekend came by it felt natural for some reason.
So I can say at the beginning of the season that I have learned something new already. With this in mind, I am very proud of this year’s material so far. To be continued.
© Balázs Kinga Photography – all rights reserved